Azori-szigeteki tábor beszámoló

Képgaléria a szöveg alatt

Már egy hete érkeztünk haza az azori-szigeteki táborból, lassan-lassan ócsúdunk az élményekből.. március óta készültem rá, akkor pattant ki ugyanis a fejemből az ötlet, miután a  barátnőm szólt, hogy a párjának ott van egy elvonuló helye és segítsem vinni a hírét, hogy menjenek csoportok. Egyszerre elkezdtek cikázni a gondolatok a fejemben, hogy milyen lehetőségeim vannak ahhoz, hogy amellett, hogy terjesztem a hírt, én vigyek oda csoportot: és eszembe jutott Krajcsó Nelli, akivel a nyári mindfulness táborokat tartjuk együtt (az ő szervezésében). Megkérdeztem hát, hogy mi lenne ha összefognánk és megvalósítanánk ezt az álomnak tűnő projektet. Nelli örömmel bólintott, aminek nagyon örültem, aztán engedtem, hogy a lelkesedés vigyen és lépésről lépésre elkezdtem szervezni a tábort. 

Az operatív része a szervezésnek most az enyém volt, hiszen én rukkoltam elő az ötlettel és nekem volt kapcsolatom a szigetre, nekem kellett összerakni a tábor programját beleértve: a bálnales, az óceánpartok, kilátók, teaültetvények, és fürdők látogatását, leszervezni a szállást, a szakácsokat, buszokat, taxisokat, a belépőket, éttermeket és közben az időjárást figyelembe véve b és c tervet készíteni. Viccelődtünk is rajta, hogy milyen nagy gyakorlás ez stressz menedzsment szinjén. Nelli is sok energiát tett bele a kezdetektől, a program megírásával, hirdetéssel és a résztvevők szerzésével foglalkozott, így adtuk össze erőnket. Korábban is szerveztem már táborokat, (3 Shiatsu tábor, és több elcsendesülő és zen táborok), de ez most sokkal nagyobb projekt volt így, hogy egy olyan helyen kell ennyi mindent professzionálisan megszervezni, ahol még sosem voltam. A korábbi szervezéseimmel ellentétben, azonban most egy pillanatra sem torpantam meg, valami vitt, valami belső szív csiklandozó jó érzés, hogy ez valami csodás dolognak a kezdete.

Erre az érzésre támaszkodom, mikor valamit meg kell lépnem, ami elsőre túl nagy falatnak tűnik, ez az az intuíció, amit a sok csendben töltött idő, befelé fordulás, a testemre és szívemre való figyelem által, most már tisztán érzek. A negatív gondolatok ha jönnek is szertefoszlanak, mint a felhő a jelenlét elpárologtató melegsége által. Ezekben a folyamatokban egy érzésre figyelek, ami azt sugallja, hogy "minden rendben lesz", közben pedig olykor megállok és megnézem, hogy még mindig ez az érzés támogat-e. Nekem nagyon fontos, hogy, amit teszek, amire igen-t mondok, az összhangban legyen egy belső meggyőződéssel, hogy valami szépet alkotok, amit másokkal is megoszthatok. 

Ez a hét az egyik legnagyobb kihívása volt szakmailag az életemnek, mert amellett, hogy szervezőként is jelen voltam, a "legkisebb" dologtól (résztvevők ruháinak mosása, diéták stb.) a külső programok teljes szervezésén át, a belső programok, mint reggeli mozgás meditáció, mindfulness meditációk, művészetterápiás játékos feladatok megtartása színesítette a napomat.

A mindfulness és korábbi meditáció gyakorlása nagyon nagy segítségemre volt, a sok feladat alatt nem összeroskadni, az első napokban bár nagyon fáradt voltam, ám még akkor is nagyon szép pillanatokat éltem át, ahogy a csoport felfedezte a szigetet, és mindenért hálás volt. 

Ez maradt meg nekem is, végtelen hála ezért a hétért, mert minden összeállt, minden támogatott minket, minden támogatta ezt az álmot. A csoport fantasztikus hozzáállása, kíváncsisága vitte a lendületet, az időjárás mindig pont ott volt támogató, ahol igazán szükségünk volt rá. A természet ereje pedig olyan erős volt, hogy ahogy a szigetre tettük a lábunkat, egyértelmű volt, hogy a meditációs, és mindfulness, alkotós gyakorlatok vezetésének egy részét átadhatjuk az elemi erőknek, úgy is felülír mindent, és vezeti a csoport figyelmét. Így engedtük, hogy a természet hasson ránk és így alakult, hogy első nap a kert, majd falu, a falu melletti tó felfedezésével telt, ahol a mérhetetlenül buja növényzet mindenkit ámulatba ejtett, ahol nagyon nagy öröm volt, megfigyelni az egészen pici terméseket, az egzotikus gyümölcsök és hortenziák közepette. Az első látogatásunk az óceánnál olyan csúcs élmény volt, hogy a csoport nem hitt az érzékeinek, a hatalmas hullámok, hihetetlenül sűvítő szél, napfénytől csillogó óceán, a fekete homok, és óriás sziklák monumentalitásának köszönhetően. Itt ahelyett, hogy engedtük volna az élményt elillanni beszélgetések vagy hangoskodás által, leültünk csendben és írtunk, leírtuk mit tapasztalunk, hogy igazán és élesen figyeljünk, hogy átéljük ezt az erőt. Miközben írtunk, a szél majd elfújt minket, és mégis az az érzés maradt meg, hogy ez így annyira teljes..  ez az átélés hatotta át az egész hetet, amikor minden olyan erős körülöttünk, hogy a tudat nyugodt, mert teljesen leköti a természet.

Ez aztán a csoportot odáig kísérte, hogy mikor a nagy vulkán kráterében lévő tónál pihentünk (mi úgy döntöttünk, hogy még csónakázunk is rajta) a csoport magától csendes, szemlélődő időt tartott, együtt ültek csendben a tó partján, nélkülünk is. Ez az igazán megható, amiért azt érzem, hogy megéri ezt csinálni. Bennem a tábor célja az volt: egy olyan mindfulness "nyaralást", utazást szervezni, ahol segítünk tanárként a résztvevőknek igazán átélni, minden szinten az élményeket, pillanatokat a mindfulness segítségével, jelen lenni ott, ahol lehet egy más típusú nyaralás nem adhatott volna lehetőséget csendben megfigyelni. 

A héten az elemekkel kapcsolódtunk, ez volt a fő témánk a változás mellett, a vulkánok, a szállásunk kapujából látható gőzölgő gejzírek, csodálatos őserdő Furnas (szállásunk helye) mellett, a fürdők és nem utolsó sorban a a hajóút az óceánon, ahol négy különböző ritka delfin és bálna bukkant fel a felszínre. Ez utóbbi különösen nagy hatást gyakorolt rám, a víz közelsége, az az alázat, ahogy a tengerbiológusok tisztelettel és hatalmas szenvedéllyel keresték ezeket a vízi teremtéseket, nekem nagyon kifejezte a sziget alázatos és kedves minőségét.

Amit mindannyian az első perctől megtapasztaltunk, az a változékonyság volt. Előre készültünk és nem véletlenül lett ez az egyik főtémánk, mert tudtuk, hogy nagyon sokat kell alkalmazkodnunk egy nagyobb, kényesebb erőhöz: az időjáráshoz, ami ezen a szigeten néha tényleg percenként váltott át napsütésből esőbe, és vissza. Jó gyakorló terep volt az elengedéshez, az előre gyártott elképzelések rugalamas átalakításához, az elfogadához. Mégis azt láttam, hogy mindiannyian nyitottan, kíváncsian fogadtuk, ami éppen történt és ahogyan.

Hiszem, hogy a Tudatos Jelenlét segít abban, hogy levessünk rétegeket, hogy megpuhítsuk azokat a rétegeket, amik esetleg zárva tartanának minket a tapasztalás mélyebb megélésért, és aztán, ahogy kapcsolódunk az élethez magunk körül, már a Jelen birodalmába érkezünk, ahol a nyitottság, és valamiféle hála érzet és jelenlét tölt ki mindent. 

Kíváncsian várom a következő lépést, mivel nagyon motivált vagyok, hamarosan születik ebből a folytatás..

Addig is a képek beszéljenek helyettünk: